A többutas raklapokkal, újrahasználható csomagolószerekkel kapcsolatos speciális szabályozási háttér bemutatása I. rész

Az újrahasználható csomagolószerek kezelése a legtöbb vállalkozás számára komoly fejtörést, adminisztrációs szabályok betartását várja el. Sajnos a termékdíj-kötelezettség pontos megállapításához több „ökölszabályt” is figyelembe kell venniük. A legtöbb esetben a nehézséget az okozza leginkább, hogy a vállalatok logisztikai rendszere nincs összhangban a jogalkotói elképzeléssel, hogy vajon hogyan is működhetnek a való életben a szállítmányozási folyamatok. Jelen összegfoglaló a leggyakrabban előforduló göngyöleg mozgásokat mutatja be, beazonosítva a termékdíjjal kapcsolatos legfontosabb kötelezettségeket, szabályokat és megtakarítási lehetőségeket.

A kötelezettséget most nem a raklap gyártó vállalkozások oldaláról vizsgáljuk meg, mert náluk relatív egyszerűbb a történet. A 4415-ös vtsz számú termék kötelezettnek minősül (főleg, ha egyszer használatos), amivel a gyártó cégek tisztában is vannak, főleg, ha az egyutas csomagolószer. Viszont a csomagolást végzőknek, becsomagolt terméket behozóknak speciális szabályozási kötelezettségük és lehetőségük van, akár optimalizálni a raklapokkal kapcsolatos folyamataikat.

Mindenek előtt meg kell vizsgálni, hogy mi minősül újrahasználható csomagolószernek: olyan csomagolószer, amely az MSZ EN 13429:2004 Csomagolás – Újrahasználat szerinti szabvány, vagy azzal egyenértékű megoldás alapján alkalmas csomagolásként történő többszöri felhasználásra;

A leggyakrabban előforduló újrahasználható csomagolószerek a többször felhasználható, EUR raklapok, melyeknek nyilvántartása komoly fejtörést okoz a vállalkozásoknak. Viszont rengeteg speciális forgó raklapot, műanyag ládát (KLT, szállító konténer), IBC tartályt, rácsos szállító konténert (gitterbox), raklap magasító keretet, fém ládákat és fém, vagy műanyag raklapokat, szállító állványokat is alkalmaznak a piaci szereplők. A szabályozás speciális elemeket tartalmaz, akár a kötelezettség megállapítása is nehézségekbe ütközik.   

Most nézzük sorban a kötelezettséget, az újrahasználható csomagolószerekkel kapcsolatosan:

Belföldi előállítású újrahasználható csomagolószerek: Csomagolást végző vállalkozásként ugyan úgy, mint minden más csomagolószernél el kell tudnunk dönteni, hogy mi számunkra az optimális: ha a beszállítónk megfizeti a termékdíjat, vagy ha esetleg megtaláljuk a módját annak, hogy mi válhassunk kötelezetté. Jellemzően akkor akarunk kötelezetté válni, ha a göngyölegeket forgatjuk, vagy külföldi értékesítéshez is felhasználjuk azokat. A belföldön forgó göngyölegek speciális szabályait a következő cikkünkben mutatjuk be részletesen, de az átvállalásról beszélnünk kell általánosan, ugyanis ezzel a külföldre kerülő göngyölegek termékdíját meg tudjuk takarítani, viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a belföldi értékesítéshez (vagy saját célból) felhasznált, átvállalva beszerzettek után a termékdíj kötelezettség keletkezik.

Külföldi előállítású újrahasználható csomagolószerek: A termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor vagy első saját célú felhasználáskor keletkezik. Kivéve, ha alkalmazzuk a speciális, forgó göngyölegekre vonatkozó szabályokat. Ha a külföldről behozott göngyöleget kizárólag külföldi értékesítéshez használjuk fel, úgy kötelezettség sem keletkezik.

Külföldről más termék alkotórészeként, tartozékaként történő újrahasználható csomagolószer behozatal:

A jogalkotó mentesíteni akarta azokat a göngyölegeket, amik nem Magyarországon válnak hulladékká, mert visszaszállításra kerülnek külföldre bizonyos időn belül. Nem keletkezik termékdíj-kötelezettség a külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer saját célú felhasználása során, ha a kötelezett nyilvántartásával, bizonylatokkal alá tudja támasztani, hogy az újrahasználható csomagolószert a kötelezettség keletkezésének időpontját követő 365 napon belül közvetlenül külföldre vagy ipari termékdíj raktárba visszaszállították. Ebben az esetben a saját célú felhasználás a kicsomagolást jelenti, oly módon, hogy nem válik a csomagolószer hulladékká és megfelel az újrahasználható csomagolószer meghatározásának.

Viszont a csomagolószer saját célú felhasználásának minősül a csomagolás végleges elválasztása a terméktől – kivéve a belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő külföldről visszahozott újrahasználható csomagolószer elválasztását –, amennyiben a csomagolást alkotó csomagolószer után a termékdíj-kötelezettség nem került korábban teljesítésre vagy a csomagolószer termékdíja visszatérítésre került. Tehát ezt a jogi passzust megfordítva, az értelmezésünk szerint a belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő külföldről visszahozott újrahasználható csomagolószer után nem keletkezik kötelezettség, amennyiben a korábbiakban az teljesítésre került.

Néhány további gondolat a témában, mely elsődlegesen gyakorlati tapasztalaton alapszik és az esetleges konkrét ügyekben további elemzés szükséges.

·         A belföldről beszerzett használt raklap után nincs termékdíj kötelezettség, mert más már megfizette a termékdíjat

·         A külföldről behozott használt raklap után fennáll az érintettség, amennyiben nem kerül külföldre visszaszállításra, mert belföldön még nem fizette meg utána a kötelezettséget senki.

·         A CHEP (kék színű) raklap után nem áll fent a kötelezettség, mert az engedélyezett bérleti rendszer szabályainak megfelel. Még akkor sem, ha az külföldről érkezik áruval, vagy üresen.

·         Külföldre történő értékesítés esetén nem lehet a termékdíjat visszaigényelni a használt vagy hulladékká vált termékdíjköteles termék után, kivéve az újrahasználható csomagolószer-nyilvántartásban található csomagolószer esetében. Nyilvántartás szabályai alapján.

·         Javasolt a raklapokat külön cikkszámon nyilvántartani, kategóriákat meghatározni, készlet mozgást rendszer szinten vezetni. Javasolt kategóriák (amelyik előfordulhat): Külföldi áruval érkező, Külföldről üresen érkező, Belföldi használt raklap, Belföldi új raklap, Belföldről átvállalva beszerzett.

·         Egy optimális göngyöleg kezelési rendszer felépítése: Külföldi értékesítéshez a külföldről érkező, átvállalva beszerzett göngyöleget célszerű felhasználni, Belföldi értékesítéshez viszont a használt raklapot.

·         A fém raklapok, szállító állványok, a vtsz számuk miatt nem minősülnek kötelezett csomagolószernek

·         A 300 liternél nagyobb vas, acél és alumínium tartályok, hordók az űrtartalmuk alapján nem minősülnek kötelezett csomagolószernek

·         Az IBC tartályok, műanyag hordók után sem áll fent az érintettség, amennyiben 300 liternél nagyobb az űrtartalmuk, de itt meg kell vizsgálni, hogy van-e termékdíjköteles részegysége a „szállító eszköznek”, mint például fa, vagy műanyag raklap, műanyag kupak, amikre a részlet szabályokat alkalmazni kell attól még, hogy a „fő termék” kivételként került meghatározásra.

Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalónkkal segítséget tudtunk nyújtani az többutas raklapokkal, újrahasználható csomagolószerekkel kapcsolatos termékdíj kötelezettségének világában való eligazodáshoz, mind a környezet védelmének, mind a fizetési kötelezettség optimalizálásához megfelelő rendszer kialakításhoz.

forrásom a https://ktdt.hu/a-tobbutas-raklapokkal-ujrahasznalhato-csomagoloszerekkel-kapcsolatos-specialis-szabalyozasi-hatter-bemutatasa-i-resz/