IBC tartály, tartályok eladás, vásárlás!

A veszélyes áruk fogalma

Logisztikai szempontból nagy jelentősége van annak, hogy egy adott anyag, termék, áru a közlekedésüzem szempontjából veszélyes árunak minősül-e.

A veszélyes áru fogalom szállításjogi kategória, és veszélyes árunak minősül minden olyan anyag, vagy termék, amely a közlekedés üzemét akutan veszélyezteti.

A veszélyes áruk szállítására nemzetközi egyezmények vonatkoznak, amelyek az ENSZ és annak különböző szervei által kerültek kiadásra, és gyakorlatilag ezeket évente módosítják is, részben tudományos eredmények, részben a gyakorlati tapasztalatok alapján.

Ma Magyarországon négy közlekedési ágnak megfelelően négy szabályzat rendszer ismerete szükséges, amelyek a következők:

1. A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás (ADR). Ez a szabályzat magyar nyelven hozzáférhető és a legutolsó aktualizált változat hamarosan megjelenik a Korytrade kiadónál. Erről a szabályzatról tudni kell, hogy Magyarországon a belföldi szállítás esetén is e szabályzat előírásait kell alkalmazni.

2. A veszélyes áruk nemzetközi vasúti fuvarozásról szóló szabályzat. (RID) Ez a szabályzat magyar nyelven is hozzáférhető. E szabályzat nemcsak Magyarországon belül, hanem nemzetközi szállítás esetén valamennyi Európán kívüli COTIF tagországra is érvényes.

3. Nemzetközi kódex a veszélyes áruk tengeri szállítására (IMDG Code). Ez a szabályzat magyar nyelven nem elérhető

4. IATA Veszélyes árukra vonatkozó szabályzat (IATA DGR). Ez a szabályzat sem érhető el magyar nyelven.

A szabályzatok a következő veszélyességi osztályokat tartalmazzák:

1 robbanóanyagok tárgyak

2 gázok

3 gyúlékony folyékony anyagok

4 gyúlékony szilárd anyagok

4.2 öngyulladásra hajlamos anyagok

4.3 vízzel érintkezve gyúlékony gázokat fejlesztő anyagok

5.1 gyújtó hatású anyagok

5.2 peroxidok

6.1 mérgező anyagok

6.2 fertőző anyagok

7. radioaktív anyagok

8. maró anyagok

9. különféle veszélyes anyagok és tárgyak

Ahhoz, hogy egy anyag a szabályzatok szerint veszélyes anyagnak minősül-e, a szabályzatok alapján meg kell keresni a veszélyességi határokat, vagy ha a név szerinti felsorolásban az adott anyag megtalálható, akkor veszélyes áruról van szó, és a mindenkori gyártó vagy forgalomba hozó felelőssége, hogy a logisztikai folyamatban minden érintettel közli, hogy milyen jellegű veszélyes anyagról van szó és milyen biztonsági óvintézkedések teendők. Minden veszélyes anyag egy négyjegyű ENSZ számmal azonosítandó. Az anyaghoz ki kell tölteni a 91/55-93/112 EGK/EEC által előírt biztonsági adatlapot.

A mindennapi gyakorlatban a masszívan veszélyes anyagok gyártói általában ismerik az anyagaikra vonatkozó előírásokat, viszont sok probléma merül fel azoknál, amelyek viszonylag hétköznapi anyagokkal dolgoznak és gyakran nem is tudják, hogy az általuk gyártott, forgalmazott anyag veszélyes áruként kezelendő. Ezek az anyagok a festékek, hígítók, növényvédő szerek, fertőtlenítő anyagok, háztartás vegyipari anyagok, alkoholok, gyógyszerek, gyógyászati termékek, aeroszolok, motorhajtó és kenőanyagok, akkumulátorok, telepek stb., amelyek többnyire veszélyes áruk, de sem a gyártó, sem a forgalmazó gyakran nem tudnak arról, hogy közlekedési szempontból veszélyes árukat gyártanak. Ez ma már azért is fontos lenne, mert a legújabb rendeletek szerint fokozottan ellenőrzik a szabályzatok betartását és amennyiben az nem teljesül, a szállítás meghiúsul és a szabályok megszegőit tetemes bírsággal sújtják.

2. A csomagolás jelentősége a veszélyes áruk szállításában

Az első pontban ismertetett szabályzatok nagy terjedelemben foglalkoznak a veszélyes áruk csomagolásaival, mivel a primer védelmet a csomagolásnak kell ellátni. Általános szabály, hogy a veszélyes áruk csomagolásának típusvizsgálaton kell átesnie, majd engedélyező hatóságnak jóvá kell hagynia, és ezután kerülhet a csomagolásra a típuskód. Magyarországon a veszélyes áru csomagolások típusvizsgálatát a Széchenyi István Egyetem csomagolásvizsgáló laboratóriuma, a hatósági engedélyezést pedig a Műszaki Biztonsági Felügyelet végzi a nemzetközi egyezményeknek megfelelően.

A szabályzatok a csomagolás három fajtáját ismerik:

1. A hagyományos csomagolások, melyek lehetnek egyszerűek és összetettek, mint például hordók, kannák, zsákok, ládák és olyan összetett csomagolások, ahol a belső csomagolás valamilyen kanna, melyből egyet vagy többet egy külső ládában helyeznek el.

2. Nagyméretű csomagolóeszközök (IBC), mint például az ún. flexibilis konténerek vagy az 1 köbméteres rakodólapra szerelt téglatest alakú műanyag tartályok stb.

3. Nagyméretű csomagolások, melyekben a hagyományos csomagolásokból nagyobb mennyiség egyesíthető.

A szabályzatok a felhasználható csomagolóeszközök anyagait és azokkal szemben támasztott követelményeket is rögzítik.

Az új csomagolási konstrukciókat típusvizsgálatnak kell alávetni, amely vizsgálatok általában a következők:

1. Ejtő-vizsgálatok

2. Halmazolhatósági vizsgálatok

3. Belső nyomásállósági vizsgálatok

4. Tömítettség vizsgálatok

5. Vegyi-összeférhetőség vizsgálatok

Műanyag csomagolóeszközök esetén az ejtő-vizsgálatokat az elridegedés miatt 18 ⁰C alá hűtve kell végezni, míg a halmazolhatósági vizsgálatok 40 ⁰C on hajtandók végre a csomagolóeszköz várható lágyulása miatt.

A veszélyes anyagokhoz a csomagolás kiválasztása és megtervezése bonyolult feladat. A gyakorlatban a legtöbb gondot a csomagolóeszköz és a töltőanyag összehangolása okozza. Nem engedhető meg, hogy a csomagolóeszköz falán át bármilyen halmazállapotú veszélyes anyag a szabadba juthasson, és azt is meg kell akadályozni, hogy a szabad légtérből levegő jusson a csomagolás légterébe. A csomagolások belső falának vegyileg ellenállónak kell lennie a töltőanyaggal szemben, de ugyanakkor a töltőanyagot sem szennyezheti a csomagolás falából kiváló valamilyen csomagolóanyag komponens.

Fontos feladat, különösen folyadékok esetén a töltési fok meghatározása, hiszen a folyadék térfogati hőtágulásából és parciális gőznyomásából a csomagolás belső terében a felmelegedés hatására nagy nyomás, míg erős lehűlés esetén vákuum keletkezhet.

A gyakorlatban az egyik legnehezebb feladat a kereskedelmi szempontokat figyelembe véve a csomagolandó mennyiségeket meghatározni, és ehhez olyan csomagolóeszközt választani, amely a fenti követelményeket kielégíti. A gyakorlatban erre nagyon kevés idő szokott maradni, ugyanakkor a töltőanyag és a csomagolóeszköz anyagának, illetve belső bevonatának vegyi összeférhetőségi vizsgálata időigényes feladat, mely hónapokat is igénybe vehet.

Sok csomagolóanyag esetén reológia hatásokkal is számolni kell, ami azt jelenti, hogy hosszú logisztikai folyamat esetén a csomagolóeszközök tartósan igénybe vannak véve és ez az igénybevételi fajta rövid idejű mérésekkel nem modellezhető. Gondoljunk csak egy tartósan terhelt hullámpapírlemez-dobozra vagy egy műanyag kannára, melyben állandó nyomás uralkodik, és itt a csomagolóeszköz sérülése viszonylag lassú alakváltozás során lassan jön létre, de ha ez egy logisztikai láncban még a szállítás alatt következik be, emberéleteket veszélyeztethet és jelentős anyagi kárt okozhat. Az 1. ábrán egy műanyag kanna állapota látható, mely a tartós belső-nyomásállósági próba során maradó alakváltozást szenvedett. Ebből a nyomásból megállapítható az az érték, amelyet a kanna még biztonságosan el tud viselni. A 2. ábrán egy 200 liter űrtartalmú acéllemez hordó ejtő vizsgálata utáni deformációs képe látható. A vízzel töltött hordó ejtési magassága 240 cm, melyből érzékelhető, hogy ezeket a próbákat milyen nagy igénybevételekre kell elvégezni. A 3. ábrán a vizsgálatok alapján az engedélyező hatóság által kiadott csomagolási UN jelzés látható, mely kódban az 1A1 típusjelzés a nem levehető tetejű acéllemez típuskódja. Az X jelölés a betölthető anyag csomagolási csoportjára utal, mely a szabályzatokban szintén jelölve van, az azt követő szám a betölthető anyag maximális sűrűségét jelzi, míg az azt követő szám a nyomáspróba értéke.

E cikkben csak a legfontosabb ismérveket ismertettük terjedelmi okból, számos csomagolási szempontból fontos kérdésre csak későbbiekben térhetünk ki.